63. fejezet: Törvény a kereszténység ellen

<- Előző> Vissza < 


Meghozatott az üdvösség napján, az Első Év első napján (1888. szeptember 30-án a hamis időszámítás szerint).

Élethalálharc a bűn ellen: a bűn a kereszténység.

Első tétel. - Mindenfajta természetellenesség bűnös. A legbűnösebb emberfajta a pap: ő tanítja a természetellenességet. A pappal szemben nincsenek észokok - csak a fegyház.

Második tétel. - Minden egyes részvétel valamely istentiszteleten a közerkölccsel szemben elkövetett merénylet. Keményebbnek kell lenni a protestánsokkal, mint a katolikusokkal, s a liberális protestánsokkal, mint az óhitűekkel. A keresztény-létben levő bűnös elem abban a mértékben nő, ahogy közeledünk a tudományhoz. Következésképpen a filozófus a bűnözők bűnözője.

Harmadik tétel. - Azt az átkos helyet, ahol a kereszténység kiköltötte baziliszkusz-tojását, a föld színével kell egyenlővé tenni, s a Föld elátkozott helyeként minden utókor rémsége kell hogy legyen. Mérges kígyókat kell tenyészteni rajta.

Negyedik tétel. - A szeplőtelenség prédikálása a természetellenességre való nyilvános izgatás. A nemi élet minden megvetése, minden beszennyezése a „tisztátalan” fogalmával - ez a tulajdonképpeni bűn az élet szent lelkével szemben.

Ötödik tétel. - Ha valaki pappal eszik egy asztalnál, kitaszíttatik: kiközösíti magát a becsületes társaságból. A pap a mi Csandálánk - törvényen kívül kell helyeznünk, ki kell éheztetnünk, s minden módon a pusztaságba kell űznünk.

Hatodik tétel. - Az „üdv”-történetet azzal a névvel kell illetnünk, melyet az megérdemel: elátkozott történetnek kell nevezni; az „Isten”, „Üdvözítő”, „Megváltó”, „Szent” szavakat szitkokként, bűnözők megjelölésére kell használni.

Hetedik tétel - A többi ebből következik.

Az Antikrisztus




^Lap tetejére^
<- Előző> Vissza <